Akinek nem méhe, ne szülje magára

Régóta érlelődik bennem ez a bejegyzés, úgyhogy most kiengedem a szellemet a palackból. A gyerekek jelen vannak a közösségi médiában, ez tény. Mint ahogy az is. hogy trendi mostanában beleszállni páros lábbal emberekbe, csoportokba, és ez engem bizony frusztrál.Szinglik a gyerekesekbe, gyerekesek a szinglikbe, egy gyerekesek a sokgyerekesekbe, otthon lévők a dolgozókba stb.

És akkor itt van a mostanában felkapott téma a kiteszem a gyerekem, nem teszem ki a gyerekem.Előre szólok, hogy trágár szavak is biztos ki fognak csúszi, mert úgy látom az is nagyon menő, nehogymár én ne maradjak ki.

Ki az, aki megítélheti, hogy a gyerekek a közösségi médiában mennyire lehetnek jelen? Meddig tart a büszke vagyok, megmutatom státusz és hol kezdődik az “ez már sok”?

Szóval egész egyszerűen nem bírom felfogni ésszel, hogy 2021-ben még mindig ott tartunk, hogy mások életében, pénztárcájában, méhében turkálunk, vagy éppen azt próbálják egyesek habzó szájjal hangoztatni, hogy mi a szarért kell nekik mások gyerekét nézegetni. 

Figyelem! Egy jó tanács következik:

GÖRGESS TOVÁBB BASSZAMEG!

Ha valami nem tetszik, nem nézem, nem olvasom. Ennyi. Miért olyan nehéz ez?A celebek kipakolják a szaros pelenkacserét is két lájkért, meg pár ezer forintért? És??? Nyilvánvalóan van rá kereslet, mert van egy rakat követőjük, akik szeretik ezt nézegetni, meg megkérdezni, hogy hol vette a zokniját. Az hogy a gyereke mit szól hozzá, majd eldönti maga, nem kellenek ide önjelölt erkölcscsőszök ,akik saját frusztrációjukat élik ki, miközben fröcsögve beszélnek azon jogon, hogy dehát közszereplő, ezt vállalta. Attól szerintem nem kéne lealázni. Nekem is megvan a véleményem a dologról, de nekem ez olyan “hátukon való felkapaszkodás” szagú.

Egyébként meg vannak sokkal rosszabb helyzetben lévő gyerekek, akik sokkal inkább megérdemlik a figyelmet. Beszéljünk inkább róluk, akik most talán nem is esznek főtt ételt. Beszéljünk arról, hogy hogyan tudunk azoknak a gyerekeknek segíteni, akiket alkoholista szülők nevelnek vernek. Beszéljünk arról, hány gyereket dobnak el a szülei, vagy keveredik rossz társaságba. Ki a frászt érdekel, hogy xy mennyi pénzt kap egy promócióért? Én nem irigykedem, nem tudnék úgy élni, nem is akarok. Az, hogy nálam nincs arcot mutató fotó a gyerekekről az az én döntésem, az meg az övék.

Az meg, hogy valaki kiakad azon, hogy az ismerősei posztolják a gyerekes képeket megint olyan dolog, ami ellen rohadt egyszerű tenni. Vaaaagy – és ez most lehet, hogy fura lesz – esetleg meg is lehet kérdezni, hogy hogy van az illető, mert fene tudja, az is előfordulhat, hogy éppen depressziós, vagy annyira leredukálódtak a személyes kapcsolatai, hogy csak a facebook maradt neki, ahol tarthatja a kapcsolatot a külvilággal. Ettől még nem kell leszarozni, lenézni, lehülyézni. Attól miért gondolja valaki magát okosabbnak?

A “ki hány gyereket szül” versenynek pedig nincs nyertese, se vesztese. Ha valaki nem szeretne, oké. Viszont nincs joga elítélni senkit, aki viszont 14-et akar. És vica versa természetesen. Miért kell problémákat generálni, meg bosszankodni olyan dolgokon, ami igazából nincs is ott?

Hagyjuk már abba a folytonos ítélkezést, és ki ha én nem hadakozást. Mindenkinek lehet véleménye, sőt egészséges is, ha van, de próbáljuk meg nem elfelejteni, hogy emberek vagyunk, és emberekről beszélünk.

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük