Lovas önismereti foglalkozást minden párnak!

Persze tudom én, hogy nem trendi kiteregetni a szennyest, és a szociális oldalakon csak a szépet és a jót szabad mutatni. Hogy mennyire rohadt boldogok, és kiegyensúlyozottak vagyunk, de én eddig sem takargattam semmit, és bizony most sem fogok.

Nemsokára ünnepelhetjük a 7. házassági évfordulónkat, és novemberben volt a 10. éve, hogy együtt vagyunk. Jóban rosszban. És ez így teljes. Mert vannak rossz periódusok, aki mást mond, az hazudik. Egy párkapcsolaton igenis nagyon sokat kell dolgozni, nem csak azért, hogy jól működjön, hanem hogy egyáltalán működjön.

S mikor megszületik egy, két, három, négy gyerek ez az egész elmehet egy olyan irányba, ahol a felek eltávolodnak egymástól, mert a mindennapokban máshova helyeződik a hangsúly. Nem csak az lesz fontos, hogy hova menjenek kettesben, hanem kőkemény harc folyik a napi túlélésért.

Nem volt ez másképp nálunk sem. Az elmúlt öt évben annyira volt energiám, hogy túléljek. A napok elszáguldottak mellettünk, és a tavalyi évben jöttünk rá, hogy ezt így nem lehet tartani, mert egyikünk sem szeretne egy olyan kapcsolatban élni, ahonnan eltűnt az intimitás, és az egymás iránt érzett szerelem.

Hogy hol tud elcsúszni a dolog? Fogalmam sem volt.

És ekkor jött Anna. És az ő lóasszisztált önismereti foglalkozása.

Képzelj el egy helyet a Bakonyban, Hárskúton, egy kis faluban, ahol a levegő kristály tiszta, nyugalom van és béke és csend. Határtalan csend.

Már amikor megérkeztünk megnyugodtunk, pedig odafele el is tévedtünk, és még mindketten dolgoztunk fejben. Anna úgy fogadott minket, mint régi barátokat, és amúgy úgy is éreztük magunkat, annak ellenére, hogy mindketten antiszociális ember hírében állunk.

Anna bemutatta nekünk, hogy miről szól ez az egész, elmesélte, hogy a lovak hogyan tudják levenni az összes érzelmünket. Hogyan tudnak nekünk tükröt mutatni, és ez miért jó. Mesélt a módszerről, ami Magyarországon nagyon egyedi, viszont cserébe hatékony. A lovak nem ítélkeznek, nem akarnak minket megváltoztatni, ők egyszerűen csak csatlakoznak hozzánk, hogy együtt, csapatként dolgozhassunk velük.

Ezek után meséltünk mi is magunkról. Hogy miért vagyunk ott, mit várunk ettől az egésztől.

Próbálom Lilit meggyőzni, hogy jöjjön oda hozzám

Aztán kimentünk Lilihez, és (ahogy T elnevezte) Trollcsihoz. Mondanám, hogy rögtön összebarátkoztunk, de ez nem lenne igaz, pontosan amiatt, amit leírtam az előbb. Nem volt összeborulás, sem végtelen cukiskodás. Itt fontos megjegyezni, hogy ez nem arról szól, hogy felülsz a lóra és lovagolsz, nem kell hozzá lovagló tudás. Itt a lóval közös “feladatok” vannak, amik segítenek abban, hogy feltérképezd magadban azt, amin változtatnod kell. Már itt is sok minden kiderült. Leginkább az, hogy alapvetően nincs gond a kapcsolatunkkal, csak valahol valószínűleg elcsúsztunk.

Kaptunk egy kis szünetet, hogy gondolkozzunk ezen, miközben felmelegszünk bent. Közben Anna mesélt arról, hogy már régóta imádja a lovakat, és folyamatosan képzi magát, most is éppen vizsgákra készül, hogy még hatékonyabb segítő lehessen.

A második felvonás pedig meghozta a megvilágosodás érzését!

Kiderült, hogy a kommunikációnkban van a hiba, ami Lilinek köszönhetően olyan hirtelen, és világosan termett a szemünk előtt, mintha belevilágítottunk volna egy sötét szobába egy zseblámpával. Olyan érzés volt, mint mikor nem jut eszedbe valami, de hirtelen bevillan és a homlokodra csapsz, hogy ó bakker, tényleg!

És onnantól már nem volt más dolgunk, mint dolgozni a hatékonyságon. Kimondani a ki nem mondott szavakat. Őszintén elmondani, amit szeretnénk. Könnyűnek hangzik? Aham. Biztosan az?

Úgy jöttünk el, hogy tudjuk van még mit feltérképezni, de elindultunk az úton. Azóta igyekszünk betartani az ott megbeszélteket. A gyerekek viselkedésén is jól látszik, hogy érzik, nem egymás ellen, hanem egymásért működünk. A hisztiket, és forradalmakat sokkal könnyebben, és gyorsabban szereljük le. A mindennapok ezerszer nyugodtabbak.

Anna egy tündér, aki szívvel-lélekkel csinálja ezt. Látszik, hogy imádja a munkáját, és ugyanolyan boldog, ha haladást/változást lát, mint azok, akik tőle kérnek segítséget. Végig olyan irányba terelt minket, ami hozta magával a pozitív végkifejletet.

Nem tudok elég hálás lenni! Köszönjük Anna, Lili és Trollcsi 🙂 Jövünk még!

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük