A fiamat megfenyegette egy apuka az óvodában

Ugyan eltelt már pár nap, de még mindig remegő kezekkel írom ezeket a sorokat. A sokk, a tehetetlen düh, és az önostorozás váltja magát bennem.

Képzeljük el a következő szituációt: Kb 30 fős vegyes óvodai csoport. Egy pár lány folyamatosan piszkálja, csúfolja a fiamat, nem hagyják nyugodtan játszani. Óvónő szerint ez belefér az életkori sajátosságok közé. Ezen a délutánon a fiam szintén nyugodtan játszik a társaival az udvaron, mígnem a lányok egy csoportja elkezdi megint zavarni. Mivel a fiam kisebbekkel játszik, ő az aki elzavarja őket. Többször is. Időközben az egyik kislány beáll játszani. A másik kettő folytatja. Szintén többszöri figyelmeztetés, elzavarás után a fiam utoléri az egyiket, megfogva a kapucniját, ami mivel patentos, a kezében marad. Azt ledobja a földre. Az időjárás miatt a sáros földre. Majd ezek után EGYÜTT! játszanak tovább a kisházban.

Másnap a nagyszülők viszik a gyerekeket az oviba. Átöltözés közben apuka (kb 2 méteres kopasz, nagyhangú) számonkéri a fiamat, a végén pedig megfenyegeti, hogy vele fog meggyűlni a baja.

Nem szeretném részletezni, mit okozott ez a fiamnál, legyen elég annyi, hogy a nagymama még este is zokogott, és félt. Óvónők az egészről mit sem tudnak, mert az egész kint történt a folyosón.

Amint tudomást szerzek róla, azonnal indulok az óvodába, és számon kérem először az óvónőt, majd mivel szerencsére az ominózus apuka is épp tartózkodik őt is. Megpróbál engem is megfélemlíteni, de látja, hogy nem jár sikerrel, ezért taktikát vált, és azzal védekezik, hogy ő csak leült a fiam mellé, és kedélyesen elbeszélgettek. Az óvónők kb most értesülnek az esetről. Sem nekik, sem nekünk, szülőknek nem jelezték előtte, hogy nekik bármilyen problémájuk lenne.

Másnap reggel az óvodavezetőt kérjük, hogy nézzük meg a kamera-felvételeket. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez bizony egy magánóvodában történt, a szereplők nem a kisebbséghez tartoznak.

Délutánra szülői megbeszélést hívnak össze. Bár a felvételeket nekünk nem mutatták meg, annyi kiderül, hogy a felvételek minket igazolnak. A végén apuka és anyuka együtt, a gyerekre ráhajolva magyaráznak a gyereknek. A nagymama sokkolva melletük. Még mindig igyekeznek bebizonyítani, hogy miért volt jogos ez részükről. Majd szintén magukat mentve azt hangoztatják, hogy a fiammal rendszeresek a problémák. Óvónők cáfolják, bár azt elismerik, hogy van, hogy büntetést kap. Anyuka és apuka jól láthatóan nem értik, hogy a lányuknak mi volt ebben a szituációban a szerepe, és még mindig bizonygatják, hogy miért volt jogos a tettük. Mivel az óvoda jól láthatóan nincs a helyzet a magaslatán, a fiam viszont elaludni sem mert előző éjjel, megkérem apukát, hogy kérjen tőle bocsánatot, és biztosítsa afelől, hogy soha nem fogja bántani. Mi szülők nem lehetünk ott, apuka csak az egyik óvonővel megy oda. Állítólag “lebratyiztak”. Szülők jókedvűen el, a mi dühünk kicsit sem enyhült. Azóta sem.

Van pár kérdés a fejemben.

Hogy lehet az, hogy a verbális bántalmazást nem büntetik az óvónők, csak a fizikait?

Hogy lehet az, hogy egy felnőtt ember ilyet megenged magának?

Hogy lehet az, hogy az óvoda semmit nem tud tenni egy ilyen helyzetben?

Miért nekem kell azon gondolkodnom, hogy hogyan tovább?

Mennyi idő lesz, mire a fiam el tud anélkül aludni, hogy megnyugtassam, hogy nem fogja bántani?

Még mindig iszonyú dühös vagyok. Csalódott, és sokkos. Mert itt nem két gyerek közötti konfliktusról van szó. Itt egy termetes felnőtt ember és egy még nem egészen 6 éves gyerek közöttiről.

Mégis milyen világban élünk?

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük