Egy nap

Reggel fél hét. Rezeg a telefon. Lenyomom. Gergő még alszik. A tegnapi veszekedés íze még a számban. Már megint kőbunkó volt. Hazahozza a munkát, és rajtunk tölti ki a frusztrációját. Fáradt. Miért én nem?! Na, tessék, megint felhúztam magam, kimegyek inkább pisilni.

Gergő is ébredezik. Kíváncsi vagyok, hogy reagál. Nincs kedvem vele beszélgetni, húzzon el gyorsan, ne is lássam. Ahogy kijön, rám néz, majd megy is a kávéfőzőhöz. Se jó reggelt, se semmi. Nem is számítottam másra, mindig ezt csinálja. Játssza a sértődöttet. Én a telefonomba merülök. Nézem a facebookot. Liliék megint kiraktak egy csomó boldog családos képet. Hánynom kell azoktól a műmosolyoktól. Vajon tudják ők is, hogy mindenki hallotta már, hogy Pali csalta fűvel-fával? A tökéletes család látszata. Tökéletes család… Van olyan egyáltalán?

Hét óra, kelteni kell a fiúkat. Benyitok a szobájukba.

  • Jó reggelt hétalvók!
  • Nincs jó reggelt! – jön a válasz kórusban

Annyira könnyen kelnek reggelente, mint az anyjuk…

Kimegyek addig kávét főzni. Amíg fő, Gergőt fürkészem. Vajon neki mennyire van elege a sok vitából? Sosem tudom, ilyenkor mit gondolhat. Az is lehet, hogy nem is érdekli, fejben már a munkahelyén van. Szeret egyáltalán itthon lenni? Vagy csak kell egy hely, ahol aludhat, meg kimossák a szaros gatyáját?

Miközben kortyolom a kávét a fiúk kikászálódnak az ágyból. Jó, hogy nem hagytunk nagy korkülönbséget köztük. Bár a házasságunkat ez kifejezetten próbára tette. Lehet Gergő félre is lépett, fene tudja. Ha nem mondja, úgysem derül ki soha, és talán jobb is így. Azt hittem, ha elkezdek megint dolgozni minden rendbe jön. Talán egy kicsit jobb is, mert már tudjuk mire fogni, hogy nem beszélgetünk.

Csinálom is gyorsan a kását, nehogy elkéssek ma is. Már nem nézik túl jó szemmel, hogy mindig az utolsó pillanatban esem be. Forralom a vizet, mehet bele a por. Biztos vannak anyukák, akik minden reggel extra bio, mega egészséges reggelit rittyentenek a porontyok elé. Én meg csak por zabkását tudok felmutatni, vagy müzlit.

Míg ezen gondolkodom, Gergő már felöltözött, és indul. Nyom egy-egy puszit a gyerekek arcára, majd rám néz, aztán már fordul is ki az ajtón. Persze. Neked is szép napot Drágám…

  • Fiúk! Indulás! – harsogom bele a lakásba

8-kor ki is lépünk az ajtón. Mennyivel gyorsabbak vagyunk, ha az apjuk nincs itthon! Talán nincs is rá szükségünk. Talán hármasban boldogabbak lennénk…

Hamar kiraktam őket az oviban, így még időben be is értem. 9-kor pontban már a tárgyalóban ülök. Robi leül mellém. Jó az illata. Mindig jó az illata. Rám mosolyog, és kezdi is a csevejt. Csak nézem őt, miközben beszél. Még a szeme is mosolyog. Vajon Reni is így néz rá otthon? Ő is figyeli a szája sarkában lévő kis gödröcskéket?

Megbeszéljük, hogy együtt ebédelünk. Alig várom. Nehezen telnek az órák, igyekszem a munkába temetkezni.

Sétálunk a tavaszi napfényben, és beszélgetünk. Mindenről lehet vele beszélgetni. Régen Gergővel is órákat beszélgettünk. Mostanában meg már csak veszekszünk, vagy a heti beosztást vesszük át…

Mesél ő is a gyerekekről, én is elújságolom milyen okosak a fiúk. Ebéd közben a munkát is megvitatjuk, megváltjuk a világot. Nevetünk. Egyikünk sem siet. Egyszer csak felém fordul, megfogja a kezem, és megcsókol.

Ez meg mi a fene volt?! Lefagyok. Még levegőt sem tudok venni. Megcsörren a telefonja.

  • Bassza meg! – morogja bosszúsan

Felveszi, és közben rohan is. Én még állok ott egy darabig. Össze vagyok zavarodva. A telefonom csengése térít magamhoz.

  • Bassza meg! – morgom én is

Délután 4. Rohanok a fiúkért az oviba. Otthon pakolászom, és vacsorát készítek, amíg ők játszanak. Eközben néha becsukom a szemem. Érzem Robi ajkait a számon. Újra és újra lejátszódik a fejemben a jelenet. Nem mertem keresni, nem mertem rákérdezni mi is volt ez. Nem tudom, mihez kezdjek.

Vacsorázunk. Este 7. Nyílik az ajtó. Gergő benyit, kezében egy csokor virággal. A fiúk szaladnak hozzá, én is odalépek.

  • Ezt Neked hoztam. Béküljünk ki! – mormolja

A nyakába borulok. Nagyot sóhajtok. Jó illata van…

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük