Nem vagyok jó anya

Olvastam annó egy cikket ahol a fiú teljesen kizárta az anyját az életéből, és az anyuka felháborodva mondta, hogy nem érti ezt az egészet, mert ő bizony jó anya volt, nem ezt érdemli.

De vajon mitől lesz egy anya jó anya? Ki lehet ilyet jelenti magunktól? Lehet mérni mérőszámokkal, hogy mi tesz egy anyát jó anyává? Van erre valamiféle lista? Vagy a társadalom dönti el? Mi alapján állítjuk fel magunknak a tökéletes anya képét, és mennyire érdemes ragaszkodni hozzá?

Egy régebbi facebookos bejegyzésben kérdeztem tőletek, hogy mit csináltok délutánonként a téli időszakban. Magamból kiindulva szerintem sokak fejében elindult egy kép arról, hogy egy jó anya mit csinál délutátonként a gyerekkel. Képek, amin anyuka kézműveskedik, vagy épp hóban-fagyban kint van a játszótéren. Persze vannak ilyen napok is. Amikor a nap végén jó anyának érezzük magunkat. Meg vannak rosszabbak, amikor nem. A saját elvárásainkat is rengeteg dolog tudja befolyásolni.

Én nem vagyok jó anya.

Nem vagyok jó anya, mert van, hogy elveszítem a türelmem, és nagyon rosszul kezelek szituációkat, amiket hiába bánok meg rögtön utána, nem tudom meg nem történté tenni.

Mert van, hogy bekapcsolom nekik a mesét, vagy a kezükbe adom a telefont, hogy játszanak vele, hogy nyugodtan meg tudjam csinálni a vacsorát, vagy csak simán nyugodtan egyek egy étteremben.

Mert nem smúzolok a játszótéren, nincsenek anyuka barátnőim, akikkel összejárunk. Az óvodában sem én vagyok az óvónéni legjobb barátja.

Nem vagyok jó anya, mert kapnak a gyerekeim csokit, voltunk már mekiben és kb minden héten sütök nekik palacsintát, aminek csak a fele teljes kiörlésű liszt.

Mert élvezem az egyedül, vagy a férjemmel kettesben töltött időt.

Mert nem főzök.

Mert a gyerekemmel alszom.

Nem vagyok jó anya, mert a boltban oda szoktam nekik adni a zsemlét/kiflit, hogy egyék amíg végzünk.

Mert sokszor elfelejtem mit kell vinni az oviba, nem érünk be időben, és olyan is előfordult, hogy elkéstem egy előadásról.

Nem vagyok jó anya, mert ember vagyok, nem robot, aki mindig minden percben következetes, és higgadt tud maradni.

Szoktam hibázni. Tudom. Tegnap például egy nagyot, és utána sírva kértem bocsánatot.

Úgy gondolom, hogy majd a fiaim eldöntik, hogy jó anyjuk volta-e, mikor felnőnek. Majd ők elmondják, ha valamit elrontottam. Én pedig majd akkor is bocsánatot fogok kérni, és akkor is el fogom mondani, hogy őket szeretem a világon a legjobban, és nagyon igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy boldogok legyenek.

De azt, hogy jó anya vagyok-e azt csak ők mondhatják meg. Senki más. Főleg nem én.

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük