Lóri és Glóri

Mese egy kerekesszékes kisfiúról és a legjobb barátjáról, aki egy agár, aki elkezd unatkozni, így elindul világot látni. Vajon visszatér gazdájához?

Élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak Lóri

Kerekesszékén csillogott a gumi

Volt, aki nem értette, félt tőle, kigúnyolta,

De Lórit nem érdekelte a sok pipogya

Mert volt neki egy barátja Glóri,

Akivel akár egész nap lehetett lógni.

Glóri agárkutya volt, nem ám akármilyen fajta

Szélsebesen szaladt, hosszú volt a lába

Esténként Lóri álmát vigyázta

Reggelente pedig bekuporgott kisgazdája ágyába.

Így éltek vidáman Lóri és kutyája Glóri

Barátságukat irigyelte mindenki

Míg egy nap az agár azt mondta magának

Lóri nagyon jófej barátnak

De nekem kalandra van szükségem,

Amiben az izgalmakat meglelem.

Elindult hát Glóri, barátját hátrahagyva

Csak egy cetlit hagyott, ez állt rajta:

Szeretnék most kicsit egyedül lenni

A világot egymagam megismerni

Nem ülhetek egész nap melletted

Nyilván megérted.

Lóri nagyon elszomorodott,

Napokig sírt és bolyongott

Egyedül, mert legjobb barátja odébbállt

Nem törődve vele, kis barátja mit él át.

Lórit közben az utcán

Leszólította egy puccos vénlány

  • Gyere velem gyönyörű kislány

Az összes szépségversenyt megnyerjük meglásd.-

Glórinak felcsillant a szeme, micsoda lehetőség

Ment is a nőci mögött peckesen, szeme előtt dicsőség

Lobogott, na meg persze a menőség.

Hiszen a legszebbek élete biztosan csupa csoda

Nem is gondolta, hogy ez mekkora munka

A kiállításon egész nap csak ácsorgott

Aztán szaladt egy kört, közben nagyon fázott.

Megnyerte ugyan az aranyérmet,

De tudta ez egy kemény élet.

Elköszönt a nénitől, s továbbállt,

Azt remélve megtalálja saját útját.

Ahogy mendegélt eszébe jutott Lóri,

Vajon mit csinálhat most? Leült legózni?

Ahogy ezen merengett

Meglátta egy vadász, rögtön mellélépett.

Gyere vele – mondta

Erdőben vadászunk majd nyúlra

De jó! – gondolta Glóri

Egész nap lehet majd szaladgálni.

Element hát a vadásszal egy kis házikóhoz értek

A többiek nagyon izgatottak lettek.

Mert hogy volt ott több másik fajta,

Tacskó, véreb, meg még egy csomó vizsla

Barátságosan üdvözölték Glórit, kórusban

Kiabálták azt, hogy – Jó, hogy itt vagy!

Aztán felsorakoztak mind, mert kezdődött a vadászat

Elindultak fegyelmezett falkában.

Glórinak tetszett az új családja, boldogan ment a többiek nyomában.

Hirtelen lövés dördült

Glóri megijedt, nem örült

Nem úgy a többiek

Akik némán figyeltek

S fülül, farkuk megdermedt.

Glóri inkább odébbállt volna,

De a vadász rászólt mogorva hangján,

hogy – Hé te agárkutya! Azonnal indulj a nyúl után!

Glóri körbenézett, a többi kutya a parancsra várt,

Nem értették, hogy Glóri miért áll

Még mindig, mint aki rémet lát.

Elindult hát

De nem a nyúl után,

Hanem harántirány,

S csak úgy porzott az út a lába után.

Meglátta egy muki, hogy milyen villámgyors

Rögtön arra gondolt, megajándékozta a sors.

Megállította és elhívta a lovira

Ahol kutyák vadásztak nyuszira

De nem ám igaziból, csak hobbiból,

A nyúl nincs másból, mint műanyagból.

Ahogy kinyíltak a boxok, az agarak elstartoltak,

Hogy legelsőnek kapják al a művadat.

Futott Glóri is, ahogy a lába bírta,

Ám másnapra előjött az izomláza.

Mondta is magának – Nem való ez nekem

Nincs itt puha ágy, de még cask egy pokróc sem

Nincs aki simogat, és megkínál a vacsorájából

Kutya élet ez, kemény munka a javából!

Hiányzik Lóri!Hiányzik a barátsága!

Vele jól éreztem magma, hogy lehettem ilyen gyagya pára?

S elindult végre haza, tudta, ott van a helye

Izgult, hogy kisgazdája visszaengedi-e

A ház előtt vakkantott kettőt,

Majd orrával megnyomta a csengőt.

Kis idő múlva Lóri ajtót nyitott

Arcán a mosoly felragyogott

Száguldott imádott kiskutyája elébe

S Glóri nyomban felugrott a fiú ölébe.

Össze-vissza puszilgatta kisgazdáját

Közben magyarázta a bizonyítványát,

Hogy ő cask világot akart látni,

De rájött, hogy itt van minden, ami számít.

Bocsánatot kért, és biztosította Lórit,

Hogy soha többé nem fog meglógni.

A kisfiú egyszerűen csak boldog volt,

Hogy szeretett kiskutyája végre otthon csaholt.

Abban pedig mindketten egyetértettek,

Hogy a legjobb barátságokban is lehetnek hullámvölgyek

De a lényeg, hogy egyvalami összetartja az életet

Ami nem más, mint a szeretet.

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük