Csernobil – Egy sorozat, ami megrengeti a világod

1986. július 3-án születtem, pár hónappal a katasztrófa után. A családban többször téma volt ez, néha talán még viccelődtünk is vele. Ami most, a sorozat közben viszont már egyáltalán nem vicces. Vajon teljesen tisztában vagyunk vele, mi is történt pontosan, és hogyan hat ki a mostani életünkre?

Engem sokkoltak az eddig látottak. Nyilván tisztában voltam vele, hogy mi volt ott. Nyilván ismerem a tényeket. Nyilván a történelmünk része, így mindenkinek tudnia kell róla.

De az a részletesség, ahogyan a sorozat taglalja, és ahogy “elmagyarázza” a történeseket csak tátott szájakat, és elkerekedett szemeket hoz magával.

Meg persze a halált és a félelmet. És itt most nem a véres emberekre, és a sugárzás okozta sérülésekre gondolok (bár kétség kívül ezek is hozzájárulnak a döbbenethez), hanem amin az ember folyamatosan kattog közben.

Vajon hányan haltak bele a sugárzás következményeibe?

Vajon hány ember rákjáért felelős ez a robbanás?

Vajon mi vár ránk? Hogyan hat ez a mostani életminőségünkre?

És vajon mindent tudunk-e?

Mert a düh a másik érzés, ami felerősödik az emberben, miközben nézi. Egy velejéig rothadó rendszer hatalommániás, önbizalomhiányos vezetőinek a hibás döntései miatt, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy mit okoznak. Ha érdekelte őket egyáltalán…

A lánc végén lévő “végrehajtók” miatt, akik félelmükben nem mertek szembe menni a feletteseikkel. Egy vezető mérnök miatt, aki arrogánsan és pökhendien kezelte a bejövő információkat, és a kollégái szavahihetőségét.  Egy igazgató miatt, aki meg sem kérdőjelezte az elhangzottakat, nehogy munkatáborba küldjék.

És az egész szocialista rendszer miatt, ami nem volt más, mint egy sereg dilettáns vezette szarkupac, aminek a levét a tisztességes emberek itták meg.

Mi is, akik most élünk, és akiknek nem sok köze volt hozzájuk. Még mi is félhetünk, hogy mit okoztak ezzel egy egész kontinensnek. Hogy mit okoztak a meglévő/születendő gyerekeinknek.

A titkolózás miatt, ami a mai napig érezteti a hatását. Hogy május elsején a férjemet és sok ezer másik iskolatársát kihajtották felvonulni, miközben a levegőben sorra mérték a megengedettnél jóval magasabb sugárértékeket.

De ezeknek  nem számított. Csak az, hogy a nagy kelet-nyugat versenyben nehogy alulmaradjanak. Kit érdekel pár millió ember egészsége? (Itt mondjuk megjegyezném, hogy valószínűleg a nagy Amerika is hasonló képpen igyekezett volna elsumákolni az egészet.)

Forrás: hbogo.hu

Ez a sorozat kitűnő példája annak, hogy mi volt a baj ezzel a rendszerrel. A színészi játék remek. Javaslom, hogy feliratozva nézzétek, úgy sokkal inkább visszaadja, még akkor is, ha nem oroszul, hanem angolul van.

Vannak benne valótlan szereplők, és történések. Valószínűleg a karakterek el vannak túlozva, hogy a dramaturgia jobban érvényesüljön, de még így is teremt egy olyan atmoszférát, ami beszippantja az embert, és nem engedi még a végén sem el, mert csak ülsz tátott szájjal, és kattog az agyad. Próbálod feldolgozni a látottakat.

Ajánlom mindenkinek, aki még nem látta! Ez nem fikció. Ez a kőkemény valóság.

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük