Anyák szabadságon – avagy bevettük Oslót

Öt teljes éve nem aludtam a gyerekeim nélkül, úgyhogy az év végi depiből kikászálandó, hirtelen ötlettől vezérelve vettem két repjegyet Oslóba.

Hogy miért pont oda? Mert olcsó volt. Hogy miért volt olcsó? Mert április elején ott még rohadt hideg van…

Végülis mindegy, mert nem napozni akartunk, tekintve, hogy a strandtestemből egyelőre a test megvan, a strand meg valahol elveszett az évek folyamán.

Igyekeztünk spórolósra venni a figurát, ami a világ egyik legdrágább városában igencsak naívan hangzik, de megpróbáltuk kihozni, amit ki lehet.

Repjegy:

Wizzair-el utaztunk, nem vettünk sem ülőhelyet, sem plusz bőröndöt, két éjszakára bele kell férni egy hátizsákba, különösen akkor, ha nem kell a gyerek 23. alvókáját is bepakolni. Bevallom üdítő volt ennyi pakkal elindulni. Így fejenként, biztosítással együtt kb. 17 ezer forintra jött ki összesen, oda-vissza.

A fapadosoknál bosszantó néha ez a poggyászmizéria, de leleményes anyák vagyunk, ugyebár. A divatolásról rég letettem, ami a városnézéshez amúgy sem dukál, úgyhogy két adag váltóruhán kívül semmi más cucc nem került be, és imádkoztam, hogy ne egyem le a pulcsimat, nadrágomat.

Piperecuccokkal már nehezebb volt, de hála a férjem gyűjtőszenvedélyének, van itthon mindig kicsi tusfürdő, sampon, ilyesmik amiket különböző hotelekből zsákmányolt. Egyedül az arctonikom hiányoltam, de ide még azért fejlődni kell, mert azt találtam ki, hogy kiürítek egy kicsi tusfürdős flakont, és abba beletöltöm, de egyrészt azon a nyomorult pici lyukon nehéz volt betalálni, így egy csomót kilocsoltam a lefolyóba, másrészt mire megérkeztünk, kiömlött belőle, és ott figyelt a zacskó alján, meg a többi cuccomon…

Mindezt átlátszó tasakba kell tenni, aminek teljesen megfelelt az ikeában kapható fagyasztós zacsi, amit vissza lehet zárni:

A repüléssel nem volt semmi gond, kicsit rossz volt éjjel 3-kor életet lehelni magamba, de már itt is megedződtem, mit nekem kevés alvás, buli van, és nem fogzás, vagy valami más nyavaja.

A duty freeben vettünk egy üveg rumot, mert azért ilyenkorra annak már utánanéztünk, hogy a pia extra drága ott, úgyhogy felelevenítve a régi emlékeket, mikor a szórakozóhely előtt még gyorsan lehúzta az ember a féllitykós üdítőben összekevert piáját, pajkos mosollyal az arcunkon vártuk, hogy meghódítsuk a várost.

A reptérről érdemes a sima ottani tömegközlekedéses vonattal beutazni, mert az olcsóbb, mint a gyorsvonat, ami amúgy kb 15-20 perc alatt szintén lerakott a belvárosban. Ez fejenként kb 3500 forint volt.

Gyorsan kerestünk egy kávézót, és ittunk kávét ezerért, majd elindultunk megkeresni a szállodánkat. Közben kénytelen voltam venni egy sapkát, mert sajnos azt itthonhagytam. Szerintem bekeretezem, nem hiszem, hogy merem majd hordani, itthon télikabátot kapok annyi pénzért.

Nagyjából két órát bolyongtunk a városban, de nem azért mert teljesen eltévedtünk, hanem mert szerettük volna magunkba szívni a miliőt.

Közben találtunk egy jófajta all you can eat indiai éttermet, úgyhogy teleettük magunkat, megpihenvén a városnézés közben. (Kb. 4000 forint fejenként)

Meglepő, hogy a wifi nagyon gyér volt, azt gondoltuk, hogy ez már alap, de sajnos szó szerint vadásznunk kellett.

Végül csak megtaláltuk a hotelt (Hotell Bondeheimen), ami nagyjából mindenhez közel van, és csak kb 3x mentünk el mellette addigra…

Fejenként 30 ezer forint volt a két éjszaka, amiben benne volt a reggeli isteni halakkal, és ráksalátával 😉

(Tipp: Érdemes időben szólni a korai indulásról, és akkor nem egy sajtos szendviccsel szúrják ki az ember szemét)

Elmentünk egy parkba, ahol többnyire beteg művészi szobrokat néztünk, és prűd exszocialista polgároknak éreztük magunkat.

Megnéztük az Operaházat, kávéztunk ezerért, és egy újabb rossz irányba indulás után, vettünk répatortát, és bevackoltuk magunkat a hotelba, ahol megbontottuk a rumot, amihez szerencsénkre kaptunk ingyen pepsit az utcán 🙂 (Nem volt nehéz elaludni)

Másnap hajóztunk (szintén a helyi bkv hajójával) a környező kis szigetekre, ahol a helyiek nyaralói állnak, de ki nem szálltunk, mert elegünk volt már a hidegből, meg mert óránként járt csak. Utána megnéztük az erődöt a parton, ahonnan gyönyörű a kilátás, és elmentünk egy botanikus kertbe. Sajnos Munch kiállítást nem láttunk, mert éppen újítják fel a galériát.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, érdekes volt látni egy olyan országot, ahol jól láthatóan nem stresszelnek az emberek a sárga csekkeken, vagy hogy mit főzzenek holnap. Mindenki nyugodt volt, és kedves. Senki sem sietett sehova, viszont kb mindenhova sétáltak, vagy rollereztek. Nagyon kevés az autó, ami van az viszont Tesla.

Nem mondom, hogy visszavágyom, de szuper emlék marad, és nyilván már tervezzük a következő gyerek- és férjmentes kiruccanást 😉

U.i.: Az apukák remekül helyt álltak, és persze durván elfáradtak.

 

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük