A családbarát munkahely csak papíron létezik

Meg szuper szlogenekben. Meg csudiszép óriásplakáton.

Csak éppen a valóságban nem.

Elmesélem hogyan működik. (És félreértés ne essék, örülök, hogy egyáltalán dolgozhatok, mert tudom, hogy valakinek nincs már hova visszamenni.)

Adott egy óriási, világméretű multicég. És adott egy ambiciózus, húszas éveiben járó fiatal női alkalmazott, aki a belét is kidolgozza napi tizenpár órában, miközben a főiskolát is elvégzi, hogy elérje a céljait, és esetleg karriert építsen, ami sikerül is cirka 6 év alatt.

Közben ez a fiatal nő megházasodik, és gyermeket vállal. Nagy az öröm, a szülés előtt egy hónappal abbahagyja a munkát, már csak a családjára koncentrál és nem is aggódik azon, hogyan fog visszatérni a munka világába, hiszen a cég fennen hirdeti, hogy odafigyel a munkába való visszatérésre, és szívén viseli az anyukák sorsát.

Telnek az évek, megszületik a kistesó, anyuka még mindig otthon, miközben a nagyobbik már az óvodát kezdi. Közben cseperedik a kicsi is, így anyuka elgondolkodik, a visszatérés dátumán, hiszen több csemetét már nem terveznek. Eltelik 4 és fél év otthon, de úgy érzi ez az idő csak az előnyére vált, rengeteget tanult, és fejlődött olyan területeken, amiket a munkájában is tud majd kamatoztatni.

Közben már sokszor eszébe jut milyen jó lesz újra dolgozni, pörögni, felnőtt emberekkel társalogni.

Bár a gyermek még csak két éves, de úgy érzi 4 órában már szívesen munkához látna, addig a bölcsi is jó móka.

Időben jelentkezik is a munkaadójánál, hónapokkal előre jelzi, hogy 4 órában szívesen vállalna feladatokat.

És itt jön a fekete leves.

A munkaadó nem igazán jelentkezik, vonakodva válaszolgat az e-mailekre. A már nem olyan fiatal, sokkal tapasztaltabb nő érzi, hogy valami nem stimmel. (Egy példa az itthoni évek alatt tanultakra.)

Szerencsére vannak még régi kapcsolatai, és barátai, akiktől sikerül megszerezni a jelenlegi főnöke telefonszámát, mert tudja, hogy más út nem igazán van, ha szeretne érdemi információt szerezni.

A telefonbeszélgetés ugyanolyan akadozó, és nem túl informatív, mint az e-mailek. Azt viszont sikerül kideríteni, hogy sem a 4 óra nem lehetséges, sem az, hogy a nő otthonról dolgozzon.

Mert azt nem támogatják.

A munkaidő 8-tól 5-ig tart. Az óvoda jó esetben fél 8-tól, 5-ig tart nyitva. Azt hiszem mindenki látja a lehetetlen küldetést. És akkor a bölcsisről még nem is esett szó. Akit elhoznak ugyan ebéd után, de otthon még alszik és mellette lehet dolgozni.

A nő összetörik, nem tudja mihez kezd. Maradhat még otthon a kicsi 3 éves koráig, és boldogulhat a gyes 25650 forint összegéből. Vagy dolgozhat 8 órában, és kereshet egy bébiszittert, vagy ha szerencsés néha a nagyszülők is be tudnak segíteni.

De ő nem ezt akarta. Nem ÍGY akarta. Elhitte a hangzatos mondatokat, miszerint segítik a nők integrációját. Elhitte, hogy lehet részmunkaidőben is tagja a csapatnak. Elhitte, hogy Magyarországon 2018-ban már nem az “örülj, ha van munkád” mondás dívik.

Eszméletlen szerencséjére másnap hívja egy volt kollégája, hogy az ő csapatában van neki hely. Ahol 8 órában ugyan, de figyelembe veszik a családja iránti kötelességeit, és elhiszik neki, hogy ha kell korán reggel, vagy késő este is hajlandó dolgozni, ha ezt otthonról megteheti. Ahol látják benne a potenciált. Tudja jól, hogy ez nem a cég, hanem egy ember érdeme.

Bár ez a pozíció közelében sincs a réginek. Úgy érzi, mint akit lefokoztak. De hálás, és örül, hogy van munkája…

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük