Szaranya vagy, ha bölcsibe adod a gyereked

Nem igaz, hogy nem bír ki 3 nyomorult évet otthon!

A gyereknek az anyja mellett a helye!

Minek szül az ilyen?

Bevallom őszintén nekem is voltak hasonló gondolataim. Aztán nekem is gyerekeim lettek, és bizony ezek a gondolatok megváltoztak. Mert gyerekkel kapcsolatos elveink rendszerint addig vannak, míg meg nem születik az első utód.

Egy ilyen döntést szerintem mindenkinél komoly agyalás előz meg. Mert nyilván senkinek nem áll szándékában belökni a fél éves babáját önként és dalolva egy intézménybe, hogy aztán vadidegen emberek gondoskodjanak róla így, vagy úgy. Persze biztos vannak ilyen anyák is.

És ezeket nagyon könnyen egy kalap alá veszik a többi esettel.

A legtöbb gyerek ugyanis 2 éves kora környékén kezdi a bölcsit, ami nyilván nem véletlen, tekintve a huszonpárezer forintos gyest, ami nagyon kevés dologra elég. Nem panaszkodom, mert azért valljuk be, más országokban még ennyit sem kapnak a családok.

Szóval két éves korban az anyának sok esetben vissza kell térnie dolgozni (már ha szerencsés, és van hova), és jöhet a közösség. Amit van, hogy jól visel egy kisgyerek, és van, hogy kevésbé.

Hogy példával illusztráljam, a nagy azért sír, mert oviba kell menni, a kicsi pedig azért, mert ő nem maradhat ott. Amíg nem született meg a kistesó, azt hittem, az csak üres duma, ha valaki azzal magyarázza a bölcsit, hogy szüksége van a lurkónak rá. Hát már elhiszem. F imádja a gyerekeket, könnyen barátkozik, megy, hátra sem néz.

Persze, van, hogy valaki nem viseli ilyen jól. A naggyal megpróbáltuk 2 éves kora környékén, de nem sikerült beszoknia, nem erőltettem. Szerencsére épp akkor derült ki, hogy érkezik a kicsi. Őszintén szólva nem tudom, mit csináltam volna, ha nem így alakul, de valószínűleg megoldjuk valahogy.

Mert szerintem ez a kulcs, ebben a kérdésben is.

A gyerek érdekeit kell szem előtt tartani!

Most a kicsinél már sokkal tudatosabban készülök/készülünk. Tudom, mire számítsak, mik a szempontok az intézmény kiválasztása során, és mennyi az, amit még súlyosabb lelkiismeret furdalás nélkül be tudok vállalni. Így arra jutottam, hogy 4 órában vissza megyek dolgozni, ő pedig addig bölcsiben lesz a kortársaival. Jut is, marad is.

Remélhetőleg mindenki nyer vele. Ugyanis a pénz mellett van azért egy nem elhanyagolható szempont a lelki oldalról. 3 évet nem olyan nagy kunszt kibírni otthon. Viszont én lassan 5 éve “dekkolok” itthon, ami ha tetszik, ha nem sokat kivesz egy emberből. Nem, nem a karrieremet siratom (bár az is zavar, hogy megint szinte elölről kell kezdenem mindent), hanem a produktív munka hiánya az, ami sokszor frusztrációt okoz. Mert szép dolog a gyereknevelés, de azért a homoksütiken és legóvárakon kívül igenis vágyom arra, hogy felnőtt megbeszéléseket folytassak felnőtt, értelmes ( és sokszor kevésbé értelmes) emberekkel.

És hogy ettől szar anya vagyok? Hát akkor vállalom. De inkább ezt adom a gyereknek, mint egy idegbeteg anyát, aki rühelli az életét.

 

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük