A szerelem elmúlik

A szerelem csak kémia. A szerelem csak a hormonok játéka. A szerelem elmúlik.

Akkor mi marad?

A nagyszüleink vajon még ismerték a titkot? Vagy ők is belesüppedtek a megszokás mocsarába?

Valahogy sohasem mertem megkérdezni őket, bár nagymamám néha mesélt a nehézségekről. Mégis olyan példaképet állítottak elém, amiről mindenki álmodozik. Ötven évig együtt lenni jóban, rosszban. De legfőképp szeretetben. Vagy szerelemben. Ahogy egymásra néztek. Még mindig ott volt a szemükben. Nem az a mindent elsöprő, hanem a gyengéd gondoskodós. Az “itt vagyok Neked bármi történjen” féle. A “mindent megoszthatsz velem” típusú.

Pedig mindenhol azt sulykolják belénk, hogy az elmúlik. Hogy felőrlik a mindennapok. A problémák. Az egyhangúság. A veszekedések. Hogy ha nem töltünk el már a gyerek egy éves kora körül napokat csak kettesben, akkor  kihűl a láng, és megette a fene. Márpedig ez nem elég. Ez sajnos nem ilyen egyszerű.

A mindennapokhoz kitartás kell, erő, de legfőképp tisztelet. Tisztelet a másik iránt. Az érzései iránt. A szerelem nem elég. Az csak egy a sok közül. Attól nem fog működni, maximum segít átlendülni a nehézségeken.

Mert ha tetszik, ha nem a szerelem elmúlik. Átalakul. A kezdeti rózsaszín köd feloszlik, vagy legalábbis megszelídül. Már nem olyan izgalmas, már nem olyan érdekes, már nem új. Látod a másikat az ő igaz valójában a hibáival együtt. Amiket vagy elfogadsz, vagy nem, de akkor Te szívod meg. Mert erővel nem lehet változtatni. Csak idomulni lehet. Kölcsönösen, lassan, finoman.

Nem könnyű, sőt nagyon nehéz. Sokszor szinte lehetetlen. Akkor hagyni kell a fenébe. Nem éri meg, hogy tönkremenj. De küzdeni meg kell próbálni. Mert ha valami jó volt egyszer, az jó lehet később is. Máshogy jó, de akkor is jó.

És vajon megéri?

Ez csak a végén derül ki. Ötven év után. Ha nem bánod meg, megérte. Ha nem érzed úgy, hogy feladtad magad. Az életet, amit élni szerettél volna. Amit gyerekként elképzeltél.

Mert a szerelem csak kémia. A szerelem csak a hormonok játéka. A szerelem elmúlik. A szeretet marad. Ha marad…

Tetszett? Lájkold!

One comment

  1. A szerelem egy olyan, a művészetek által felnagyított érzés, amelyet bárki bármikor (olykor soha) nem képes érezni és mégis “boldog” emberként éli az életét a párjával! A kölcsönös tiszteletnek, a szeretetnek meg kellene maradnia minden párkapcsolatban, de tudjuk ez nem így van. Akit szeretünk annak szándékosan nem akarunk fájdalmat okozni, akit tisztelünk azt nem csaljuk (titokban sem), hanem tisztességesen szembenézünk a tényekkel, amikor már több benne a negatívum, mint pozitív töltés. A megbocsátásra vagy a szakításra sem képes minden ember bármilyen helyzetben ! A párkapcsolat által nyújtott biztonság nagy érték.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük