Mindennapok fogságában

A monotonitás az anyák csendes gyilkosa.

Mikor még csak várod, hogy megszülessen, elfoglalod magad. Dolgozol, teszel-veszel, várod a nagy napot. Tervezel, beszerzed a cuccokat, berendezed a szobát, gyönyörködsz az ultrahang fotóban. Elképzeled, hogy milyen lesz vele. Magad előtt van az összes mosolygós, gyönyörű, beállított kép, amin az anyukák és apukák büszkén, sugárzó boldogsággal néznek a gyümölcsre.

Aztán túl vagy a szülésen. Jó esetben pozitív élmény, rosszabb esetben még ezt is fel kell dolgoznod. Hazamentek. Szürreális az egész. Még egy darabig hármasban, aztán már csak kettesben, mert a pelenkákhoz pénz kell.

Nem tudod igazán mihez kezdj. Szenvedsz a szoptatással, senki sem segít. Éjszaka kelsz, fejsz, etetsz, ringatsz. Nappal ugyanez. Nincs különbség. Nem is igazán tudod, milyen nap van.

Jönnek a rokonok, barátok. Mindenki mosolyog, veled örül, hiszen boldog vagy. Nem lehetsz nem boldog. A gyerek egy csoda, az anyaság maga az élet. Amíg jönnek, jobbára megtörik a napokat, bár nem mindig látod őket szívesen. Fáradt vagy, ők pedig nem feltétlenül jönnek jó időben. Már, ha van olyan, hogy jó idő.

A férjed ugyanúgy eljár dolgozni.

Te kezdesz belejönni, már könnyebbek a napok. Elindult a tej, megy a szoptatás, vagy már elengedted, és jön a tápszer. A baba eszik, alszik, sír, de igazából nem tudod, miért. Megpróbálsz elméleteket gyártani, mert úgy könnyebb elfogadni. A világ kezd beszűkülni. A baba van, és te. Vele beszélgetsz, neki mesélsz, vele játszol.

Ahogy telnek a hónapok már bátrabban elindulsz vele, de nem mész messzire. Játszótér, bevásárlás, séta a környéken háromszögben mozogsz. Még mindig ketten vagytok. Este mesélsz a férjednek, végighallgat, de nem érti, miért vagy szomorú, vagy fáradt. Hiszen otthon vagy egész nap, nincs semmi dolgod, mindenre lehet időd.

Elszánod magad, és eljársz baba-mama klubba, ringatóra, vagy tornázni. Ott is ugyanazok az arcok. Ugyanazok a témák, ugyanazok a problémák. Minden héten ugyanazokon a napokon.

A baba növöget, már csak egyszer alszik. Addig te mosol, teregetsz, pakolsz, mosogatsz, amit éppen kell. Mindig kell. Ha mást nem pakolni. Egész nap pakolsz. Játékot, edényeket, ruhát. Még sincs soha vége. Mint valami szürreális mozifilmben minden nap kezdődik minden elölről. És pakolod a játékokat, ruhákat, edényeket.

A baba már egész nagy. Lehet vele tenni-venni. Önállóan megy, de mindig ott kell tartanod rajta a szemed. MINDIG. Nem csinálhatsz azt, amit szeretnél, akkor amikor szeretnéd, mert már felelősséggel tartozol egy másik emberért. Ő pedig számít rád. Nem is tehet mást, te vagy az anyja. De ne roppanj össze a felelősség alatt, hiszen te akartad, vállaltad, csináld. Örömmel. Büszkeséggel.

Vannak napok, amikor ez megy, és vannak, amikor nem. De nem tudod mikor melyik lesz, hiszen minden nap egyforma. Felkelsz, etetsz, játszol, altatsz, etetsz, játszol, altatsz. Minden egyes nap.

Aztán eljön a vége. Oviba megy. Hirtelen minden megváltozik. És hiányozni fognak az együtt töltött egyforma napok.

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük