Anyanapló – 1485. nap

Kedves Naplóm,

Ez az 554. nap, hogy nem aludtam át éjszakát. Szerencsére azért vannak jobbak, valószínűleg ezért vagyok még életben. Voltunk vérvételen pénteken, talán kiderül, miért lehet. Vagy nem, de az biztos.

Fáradt vagyok. Arról álmodozom, hogy egyszer sikerül végignéznem egy filmet az elejétől a végéig egy szuszra. Hogy vasárnaponként alszom ameddig bírok, és nem kell azon agyalnom mi legyen az ebéd. Tudom, hogy egyszer eljön ennek is az ideje, csak attól félek, hogy addigra már annyira megszokom az alvásnélküliséget, hogy nem fogom tudni, hogyan is csináljam.

Amúgy a fiúk tündérek, szépen cseperednek. Lassan megint cserélhetem a ruhatárukat. Pedig még az előző is ott figyel a szekrényben…

Ebben a hülye időben meg azt sem tudom sokszor mit adjak rájuk. Biztos, ami biztos van rajtuk vagy 50 réteg. Abból le tudnak vetkőzni, ha melegük van. A gond csak az, hogy mind az 50-et két másodperc alatt tudják összekoszolni. A szennyes alját évek óta nem láttam. Ha beköltözne oda valami vadállat, észre sem venném. Vajon csak én vagyok ennyire béna, vagy másnál is ennyi koszos ruha termelődik?

Szóval a fiúk. V-nek végre lettek barátai az oviban. Nagyon reméltem, hogy egyszer eljutunk ide is. Mondjuk csak lányok, de hát nem lehet elég korán kezdeni, ugye? És egyre többször sikerül aludnia ebéd után. Szinte el sem hiszem. Tegnap itthon nem volt hajlandó, volt is baj estére. Hét közben azért már sokkal könnyebb vele délutánonként, mert nem fárad el annyira. Azért még mindig vannak csörtéink. Főleg, ha én is fáradt vagyok, és türelmetlen. Pénteken például kilökte a tesóját a homokozóból. Tudtam, hogy eljön az idő, mikor összeugranak, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Erre majd valami praktikát ki kell dolgoznom. Nem szeretném, ha verekednének. Még akkor sem, ha fiúk. Próbálom rávenni őket, hogy inkább jussanak konszenzusra. Persze egy másfél évest rávenni arra, hogy ne tettekkel érvényesítse az akaratát olyan, mintha egy polipot próbálnál rávenni arra, hogy biciklizzen. De majd egyszer talán. Felveszem ezt is az álomlistámra.

A hétvége amúgy jól sikerült. T-nek megünnepeltük a névnapját, ettünk, ittunk, napoztunk. Nagyjából itt buktam el a csokistopomat. Hogy a fenébe lehet lejönni a cukorról? Van egy csomó hirdetés, hogy leszoktatnak pikk-pakk a cigiről, de csokiterapeuta meg egy sincs. A cigit egyik napról a másikra leraktam, ezt meg nem bírom betartani. Mióta nem jutottam el edzeni feljött vagy 5 kiló. Azt mondjuk nem tudom, hogy csináltam, pár hét telt csak el.

Na de majd most! Megint elkezdem, és becsületesen járok, meg odafigyelek mit eszem. Bár lehet, akkor nem kellett volna palacsintát sütnöm tegnap. Augusztus végén megyünk nyaralni, addigra csak sikerül valamennyit leküzdeni.

Addig is megpróbálom elterelni a figyelmem, hátha akkor nem gondolok annyit a nassolásra. Jövőhéten szülinapra vagyunk hivatalosak. A héten oltásra kell vinnem a kicsit, és a bölcsibe is ideje lenne beadni a papírokat. Péntekre meg meg kell kérnem a nagyszülőket, hogy segítsenek, mert a derekam megint tropa, muszáj lesz megmasszíroztatni. De ezekről talán majd legközelebb, most mennem kell, mert megint lejárt az a … mosógép.

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük