Igenis merjünk panaszkodni!

A múltkori posztom kapcsán többen kiakadtak, hogy a mai anyák mennyit tudnak piccsogni, és milyen szerencsétlenek, semmi nem jó nekik, túl sokan depressziósak.

Gondoltam összeszedem, hogy vajon miért nehéz nekünk, mik azok a dolgok amik a mai világban cseppet sem könnyítik meg a mai anyák életét.

A gyerek előtt volt életem

Tudom, hogy ez többeknél kiveri a biztosítékot, de nem fogok azért elnézést kérni, mert hiányzik a gyerek előtti életem. Ez nem azt jelenti, hogy megbántam őket, hanem azt, hogy nem az volt az egyetlen célja az életemnek, hogy megházasodjak, és gyereket szüljek. Nyilván nagyszüleink, vagy dédszüleink idejében nem volt annyi lehetősége egy nőnek, mint ma, de a világ változik, és én ezt kifejezetten élvezem.

Vannak még karriervágyaim

Hasonlóan a fentiekhez, nem az az egyetlen célom, hogy gyereket neveljek, hanem a munkámban / szakmámban is szeretnék kiteljesedni. Ezzel nem szeretem kevésbé őket, épp ellenkezőleg, nem vállalom fel a mártír szerepet, és nem vágom tizenév múlva a fejükhöz, hogy bezzeg mennyi mindenről lemondtam értük, milyen hálátlanok tudnak lenni… ( Mert valljuk be, az idősebb korosztály igencsak szereti hangoztatni eme frázisokat.)

Túl sok az információ

Egyszerűen annyi információ ömlik nap-mint-nap az ölünkbe, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja szűrni, melyik releváns, és melyik hülyeség. És nem, ehhez nem kell egész nap facebookozni, elég csak elolvasni a egy-egy hírportált a nap végén, és máris megtanulhatjuk hogyan etessük, öltöztessük, neveljük a csemetéinket. Ám, ha megnyitsz egy másik oldalt, máris olvashatod mindezek ellenkezőjét. Én elég határozottnak gondolom magam, de még engem is el tudnak bizonytalanítani néha.

A gyerekemet partnernek tekintem, nem a beosztottamnak

Nincs alá-fölérendelési viszonyunk, ugyanolyan független individuum, mint bármely felnőtt. Attól, hogy gyerek, még nem hülye, csak a kifejező szótára kisebb. Igenis van beleszólása a dolgokba. Nyilván nem a családi költségvetésbe, de azt például már most igyekszünk megtanítani neki, hogyan bánjon a pénzzel. Ha van x összege, de szeretne két dolgot is belőle, el kell döntenie melyiket kapja meg. A másikra pedig spórolhat még később. ( Ez sok felnőttnek is nehézséget szokott okozni.)

Szeretném, ha önálló személyiség lenne, és kiállna az igazáért

Ami nem azt jelenti, hogy bunkónak nevelem. Ugyanis az szintén a könnyebbik út. Kiállni úgy az igazunkért, hogy közben tisztelettudóak maradjunk, de érveljünk hatékonyan, na az már keményebb dió. Ehhez viszont az kell, hogy legyen önbizalma, és érezze, hogy számít a véleménye. Nagyon remélem, hogy nem lesz belőle birka, aki megy a tömeggel még akkor is, ha a szakadék szélén vannak már.

 

Kritika, kritika hátán

Az emberek imádják kritizálni a másikat, főleg, ha a saját életük még silányabb. Az anyák ezt olimpiai szinten űzik. Kinek ne menne el a kedve néha, ha piszkálják. Ha természetesen szült azért. Ha császárral szült azért. Ha szoptat azért. Ha nem szoptat ezért. Ha ad neki cumit azért. Ha nem ad neki azért. Ha 3 éves kor előtt bölcsibe adja azért. Ha otthon marad 3 évet, azért. Ha dolgozik mellette, azért. Ha nem dolgozik, azért. És ezt lehetne folytatni a végtelenségig.

 

Szóval igen, szinte minden nap megkérdőjelezem, hogy jól csinálom-e. Sokszor elszontyolodom. Néha még világgá is mennék. Mert nehéz! Akkor is, ha nem mondjuk ki. Nem fogom összeszorítani a fogam, és mosolyogni akkor is ha fáj. Anya vagyok, nem robot!

Értem én, hogy könnyebb lenne autokratikusan nevelni, mint régen. Elintézni azzal, hogy ugyan, ő még gyerek, mit tudhat, majd én megmondom! Azzal, hogy nem így csinálom, nem vagyok inkompetens, csak egy másik utat választottam.

És csak halkan kérdezem meg. Vajon ki nevelte fel a mai generációt? A puhány anyákat? Akik nem tudnak a sarkukra állni? Nem éppen azok az idősek, akik most kritizálják őket? Furcsa az élet, nemdebár…

 

 

 

 

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük