Nőnapra nőknek egy nőtől

Nőnek lenni nem kiváltság, nőnek lenni egy állapot.

Ezt kaptam, és most már szeretem, de ez nem volt mindig így. Sosem voltam húde nőies alkat, mindig fiú barátaim voltak, és egy-két lány, aki szintén nem volt hajlandó egész álló nap játszmázni, és másokat fikázni.

Aztán volt egy időszak, amikor nagyon vágytam arra, hogy nőies nő legyek, aki mindig csinos, finom, és pasik hada lengi körül. Mondanom sem kell nem ment.

Mert az nem én vagyok. És ez nem baj, mert mostanra megtanultam pár dolgot.

Nő vagyok akkor is, ha nem járok minden nap magassarkúban. De nő vagyok akkor is, mikor felveszem a csinos ruhám, és kisminkelem magam.

Nő vagyok akkor is, ha most leginkább anya vagyok, és a legtöbb időmet a gyerekeimmel töltöm. De nő vagyok akkor is, ha egyszer-egyszer kimozdulok, felnőtt programon veszek részt, és jól érzem magam.

Nő vagyok akkor is, ha már feleség lettem, és ha minden jól megy a férjem lesz életem végéig mellettem férfiként. De nő vagyok akkor is, ha bókot kapok egy másik férfitől, és megköszönöm, mert jól esik.

Nő vagyok akkor is, ha a testem megváltozott, és többé már nem olyan feszes, és tele van csíkokkal. De nő vagyok akkor is, ha ezt elfogadom, és kimerészkedem a strandra.

Nő vagyok akkor is, ha csak és kizárólag a gyerekeknek szenteltem jó pár évet az életemből. De nő vagyok akkor is, ha mindeközben hiányzott a karrierem.

Nő vagyok akkor is, ha elfogadom, és szeretem magam, ahogy vagyok. De nő vagyok akkor is, ha néha legszívesebben az összes tükröt összetörném.

Nő vagyok akkor is, ha pontosan tudom, hova tartok, és tudom, hogy akarom elérni. De nő vagyok akkor is, ha megtorpanok, és segítséget kérek.

Nő vagyok akkor is, ha én hozok meg egy fontos döntést. De nő vagyok akkor is, ha elfogadom a férjem választását.

Nő vagyok akkor is, ha szeretem, hogy nő lehetek. De nő vagyok akkor is, mikor nem.

Ne csak egy nap legyen az évben, mikor nőnek érezzük magunkat! Legyen ez magától értetődő, ne szégyenkezzünk miatta, de ne is harcoljunk a világ ellen. Csak élvezzük! 🙂

Plamen Bozsilov

(Lackfi János fordítása)
A NŐK

Félek nőkkel járni

Aggaszt amilyen sokféleképpen vannak megcsinálva
Szétcsúszik a húr zengése és a taktus
S miként a profi zenészek általában
öt-hatféle hangszernél többön nem ismerem ki magam
A gömbölyűre kidolgozott felületek nekem semmit se mondanak
Holmi díszítéssel töltik fel az akkordokat

Legfontosabb a koncert előtti félelem.
A hangszerben a vakságot tisztelem
meg a húrnak azt a tulajdonságát,
hogy zengése nagyobbrészt holt idő.

Félek…

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük