Nálunk nincsenek tabuk. Mindent megbeszélünk a fiúkkal, de azért vannak olyan helyzetek, mikor a válasz előtt veszek egy nagy levegőt, nyelek egyet és csak utána kezdek magyarázni.
Ez is egy ilyen téma.
Gondolom sokunknak nem kell bemutatni, hogy egy kisgyerekes anyukának a mosdóban töltött idő legtöbbször társaságban telik. Egyszerűen nem lenne szívem kizárni őket, és nem is tudnék úgy pisilni, hogy közben kint sír a gyerek. Szóval jönnek, és mindent látnak. Már a másfél évesem is egyértelműen megérti, hogy más van apa és más van anya lába között, de ő még nem kérdez. Szerencsére.
A nagy viszont igen. 4 évesen képes napi ötezer kérdést feltenni.És már nem csak a klasszikus “miért?” jön elő, hanem összefüggések, kínos mondatok és minden, ami ezekkel jár. Ez egyrészt jó, mert a szobatisztaság gyakorlatilag teljesen simán ment, nem kellett bili sem. Másrészt viszont felmerülnek olyan kérdések, hogy anyának vajon mire kellhet egészségügyi betét, és tampon. Nyilván ezeken a napokon, ha épp nem tudok elslisszolni egyedül, akkor a nagyot már meg tudom kérni, hogy most ne jöjjön be, és foglalja le addig a kicsit is. A kérdéseket viszont nem úsztam meg. Főleg akkor volt ez érdekes, mikor egyik alkalommal megtalálták a táskámban a tamponokat, és indult a kérdéscunami.
Kiizzadtam némi választ, de nem hagyott nyugodni a dolog, így megkérdeztem egy gyermekpszichológust, hogy mi ilyenkor a teendő.
Dr. Bojti Andrea a Gyermekpszichológus Blog szerzője szerint már egészen kicsi korban el kell kezdeni a felvilágosítást, természetesen a gyermek életkorának megfelelően.
