Csupasz gyerekek vs. szőrös gyerekek

Hogy mi a hasonlóság az embergyerekek, és a kutyák között?

Összeszedtem 5 pontban.

(Felhívom a figyelmet, hogy a lista csupán szórakoztatásra született, és az én szubjektív véleményemet tükrözi!)

1. Megtanítanak rá, hogy ne ragaszkodjunk a tárgyainkhoz.

Ez mondjuk időben fordított, mert míg egy kisbaba jó esetben eszik, alszik az elején, és totyogókorban kezd el megszabadítani minket dolgoktól, egy kiskutya inkább az első hónapokban teszi mindezt.

Bogyóka az elején mindent megrágott. Mindent. A cipőktől elkezdve a bútoraimon át a laptopkábelig. Szétszedte a játékait, lepisilte a főiskolás jegyzeteimet, a kutyavécé gyanánt megvett speciális alátétet miszlikbe aprította, majd mellékakilt. A mai napig csak és kizárólag egy bivalyerős labdát veszünk neki, ugyanis a cikicuki plüssök 3 másodpercig tartanak neki, és már kibelezve ott is hevernek a sarokban. Nem hiába kotorékeb a lelkem.

Ezzel párhuzamba állítva, V lökött már le Herendi vázát, ami annyira összetört, hogy lehetetlenség lett volna megragasztani. Poharak, tányérok váltak az önállósodás áldozataivá. Jó pár játék sem működik. A telefonokra pedig extra-mega biztonsági tokokat, és képernyővédőket veszünk.

F a virágokra ment rá. Egyet szinte teljesen legyakott, kettőnek a leveleit tépázta jól meg.

Abban a pillanatban nyilván mérges voltam, de egyik dolog sem volt szándékos, mind a véletlen műve, elengedtem a dolgaimat, hiszen nem a tárgyak, hanem az emlékek fontosak. (Az emlék, amikor meghűlt bennem a levegő, mikor láttam a vázát zuhanni…)

2. Élethosszig tartó felelősséget veszel a nyakadba

Egyik sem egyszerű. Még csak kutyáink voltak, de megtanultuk, hogy nem mehetünk akkor, oda, ahova csak akarunk. Mindig meg kellett szervezni, hogy valaki vigyázzon rájuk, vagy olyan helyre utaztunk, ahova ők is jöhettek. Hiába van szigetelt kutyaházuk, és lejáratuk a fűtött pincébe, a mai napig sietünk haza, ha hideg van, és tudjuk, hogy fázhatnak, vagy villámlik, vagy tűzijátékoznak.

Egy gyereknél, amíg pici ez még inkább igaz. Őket nyilván nem hagyjuk itthon akkor sem, ha a ház is szigetelve van, de a sietés ugyanúgy megvan. És igyekszünk olyan helyre menni, ahol szívesen látják őket, ami azért nem mindig jön össze kis hazánkban…

És míg a gyerek idővel felnő, és egyre önállóbb lesz, egy kutya mindig a ránk szorul majd. Bár sokszor kiszolgálták már magukat ottfelejtett ételekből, ez azért nem jellemző, úgyhogy nekünk kel gondoskodni róluk.

3. Megtanítanak szívből, önzetlenül szeretni

Ezt talán nem is kell magyarázni. A legjobb az egészben az, hogy a szeretet nem fogy el, hanem végtelen, így mindegyiknek van elég hely a szívünkben. Még akkor is, ha két percig haragszunk rájuk.

4. Képes leszel lemondani a szükségleteidről

Egy kutyát nem azért szerez be az ember, hogy kilökje az udvarra, hogy ugasson, ha jön valaki. Foglalkozni kell velük, akkor is ha fáradtak vagyunk, vagy szar kedvünk van. Meg kell őket tanítani főleg az elején, hogy mit szabad, és mit nem. Ez roppant időigényes, és sokszor bosszantó időtöltés, és bizony sokszor le kell mondanunk a saját igényeinkről. Például nagyon szerettem volna délig aludni, mikor még lakásban laktam, de a kutyám nyilván be volt állítva a reggel hatos sétára, így hétvégén is keltem, és vittem dolgot intézni.

Ugyanígy egy gyereket sem azért vállal az ember reményeim szerint, hogy mutogassa, hogy neki bizony van, vagy hogy öregkorára legyen aki pelenkázza. És ha már én akartam, hogy világra jöjjön, nem fogom a háttérbe szorítani, mondván én vagyok az első. Bár azért fáj, hogy nem aludhatok, vagy pihenhetek mikor szeretnék, de nem ő kérte, hogy megszülessen, én ezt vállaltam, mikor összehoztuk. (Mondjuk az nem esett nehezemre…)

5. Boldogabbá teszik az életünket

A férjem még a kanyarban sem volt, mikor Bogyó már boldogított. Elég sok mindenen mentünk keresztül együtt, rengeteget köszönhetek neki. Mellettem volt jóban, rosszban. Ha ő nincs, most nem vagyok az, aki.

A gyerekek születése után sajnos nem tudtam vele annyit foglalkozni, mint régen, de ahogy nőnek lassan újra minden a régi kerékvágásba zökken vissza.

Azt meg nyilván nem kell magyaráznom, hogy egy gyerek ( vagy több) mennyi boldogságot hoz az életbe. Baromi nagy közhely, de tényleg így van.

Mikor pedig látom, hogy a négy kis életke egymáshoz mennyire ragaszkodik, és lesznek egymás legjobb barátai, na az a legeslegjobb 🙂

 

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük