A fiam fél a nyuszitól, aki a falban lakik

Ez akár egy horrorfilm is lehetne, de sajnos igaz.

Sokat olvastam, hogy 2-3 éves koruk környékén kialakul a félelem, és jöhetnek rossz álmok. Elég sok mindenre fel voltam készülve, de bevallom nyuszira nem…

Mióta tud beszélni, tudjuk, hogy a nyuszitól fél, és mióta már szépen kifejezi magát tudjuk, hogy a falban lakik. Hogy honnan jött a nyuszi, arról fogalmunk sincs, de rettentően rá tud ijeszteni. Többször előfordult, hogy ki kellett vinnünk az udvarra, mert annyira magán kívül volt, hogy kb minket sem ismert fel. Szülőként ez nekünk legalább ugyanolyan rémálom volt. Sehogy sem sikerült megnyugtatni, rúgkapált, és visított…

Az esti altatás pedig többször még nehezebben ment, mert nem mert elaludni, félt, hogy megint vele álmodik. Bár saját szobája van, és ott is alszik el, de ha bármikor felébred, átmehet a hálóba, vagy szól, és megyünk érte. Mégis, sokszor mindenfélével húzza az időt, a végén meg kiböki, hogy fél, hogy rosszat álmodik.

Sokféle praktikát kipróbáltunk, hogy megnyugtassuk. Elbagatellizálni azonban nem akartuk, úgyhogy megpróbáltunk sokat beszélgetni róla. Így derült ki, hogy az ágya mellett a falban lakik, és onnan szokott kaparászni, ami felébreszti és utána valamivel megijeszti. Egy jó ideig együtt éltünk a nyuszival, próbáltuk rávenni, hogy legalább ne félemlítse meg. Aztán egyszer csak megelégeltem, és mérgesen elküldtem jó messzire. Amolyan anyukásan kiosztottam. Megmondtam neki, hogy ha megint rosszat csinál, velem gyűlik meg a baja. Ezzel párhuzamosan apukája talált neki egy helyet nem messze a szántóföldön, oda elküldte.

Na el is tűnt a kis mocsok, pár nap múlva V is vidáman mondta, hogy elment a nyuszi. Mindenki heppi volt, az alvások sem mentek olyan nyögvenyelősen. Nagyon boldogok voltunk, és rettentő büszkék magunkra, hogy milyen ügyesen megoldottuk a problémát.

Számomra ez azért is volt nagyon fontos, és tudtam a gyerekkel azonosulni, mert én a rókától féltem nagyon aprókoromban. Még a mai napig emlékszem, ahogy feküdtem az ágyon és a falról mély hangon fenyegetett mindenféle szarsággal. Nekem egyedül kellett megküzdenem vele, és jól látszik, hogy nem is sikerült teljesen. Egyébként az az érdekes, hogy nem félek egyáltalán a rókáktól, ahogy V sem fél a nyusziktól, egyáltalán vetíti ki az összesre.

Telt múlt az idő, majd a közelmúltban ismét elkezdődött a szenvedős lefekvés mindenféle alkudozással egybekötve. Már elég gyanús volt, úgyhogy rákérdeztem, hogy fél valamitől, azért nem mer elaludni? Hát kiderült, hogy ez a mocskos nyúl visszajött! Egyik éjszaka annyira megrémült, hogy megint elég sokáig tartott mire megnyugtattuk. Másnap elmondta, hogy arra ébredt fel, hogy a nyuszi megsimogatta az arcát… A jó hír, hogy mondta, hogy a nyuszi kedves, nem akarta megijeszteni. Azért ettől függetlenül az apja is, és én is kissé lefehéredve örültünk együtt a gyerekkel.

Biztos, ami biztos megkértük megint a most már kedves nyuszit, hogy ugyan távozzon el tőlünk. T kitalálta, hogy a múltkor ahol láttunk egy nyuszisimogatót biztosan jó helye lenne. Talán megint elment. És remélem már nem jön vissza, mert nem tudom, mi lehetne még ennél is furább, és ijesztőbb. Lassan én is kezdek félni…

Köszönöm, ha megosztod 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük