A gyerekem irányít, ha nem verem meg?

Már megint szembejött ez a téma, és már megint el kellett telnie pár napnak, hogy ne hirtelen felindulásból írkáljak mindenfélét. Bár előrebocsátom, hogy a dühöm még mindig nem múlt el.

Az apropót egy hvg-s cikk adta, ami nyilván néhol túlzó és provokáló, de az elhangzott dolgok sajnos nagyon is igazak…

Mivel nem nagyon nézek tévét (nem azért, mert ez a meggyőződésem, hanem egyszerűen esténként már csak beájulok az ágyba, a gyerekkel meg nem nézetek horror híradót például), utána kellett keresnem az ominózus műsornak, és tényleg feltették ezt a kérdést: Ön szerint adhat egy pofont a szülő a gyerekének?

Na most erről a kérdésről még akár érdemben is lehetne vitázni, ha feljönnének olyan témák, hogy a magyar anyák mennyire vannak rottyon lelkileg például. Hogy vajon miért szakad el a cérna bizonyos esetekben? Mert bár azt remélem, hogy nem kérdés, hogy gyereket nem ütünk meg, de azért álszentek se legyünk, és még a legbirkább türelmű anyukánál is eljöhet az a pont amikor lendül a keze. Nálam is eljött. Egyetlen egyszer ütöttem meg a gyerekem, azóta is szégyellem magam, ha csak eszembe jut. És azóta még százszor annyira figyelek, hogy soha többet ne forduljon elő. Mert gyereket nem ütünk meg. Pont. Se kicsit, se nagyon.

És ezt rettentő egyszerű indokok támasztják alá:

  1. A gyerekünknek mi vagyunk a minden! Ha bántjuk, elveszítjük a bizalmát. Hiszen egyelőre senki másra nem számíthat csak ránk. Aztán felnőtt korára meg csodálkozunk, ha berak egy öregek otthonába, vagy felénk se néz. A hálátlan dög…
  2. Gyengébbet nem bántunk! Nem bántunk gyereket, állatot, sem senki olyan felnőttet sem, aki gyengébb nálunk. Ez alapvetőnek kéne hogy legyen mindenkinél. Én nem akarok egy olyan világban élni, ahol ez elfogadott. Meglepő lenne, ha a munkahelyen egy vitát például úgy zárna le valaki, hogy lekever annak egy pofont, aki nem ért vele egyet.
  3. A gyerekünknek mi mutatjuk a példát! Ha azt látja, hogy a konfliktusokat veréssel intézzük el, akkor ő is ezt fogja tenni. Bort iszik, vizet prédikál ugyebár.
  4. Mi felnőttek vagyunk, ő pedig még gyerek. Az idegrendszere egyszerűen még nem elég érett ahhoz, hogy észszerű döntéseket hozzon. A miénk viszont már igen.
  5. Egész életében hordozhatja a lelki sebeket. Aztán meg nem értjük, miért van annyi lelki nyomorék felnőtt manapság…

Talán ennyi bőven elég. Bár folytathatnám a sort, de akit ezek nem győztek meg, azt semmi sem fogja.

És most jöjjön a számomra még szörnyűbb rész. A demagógia. A tipikus ” Én is kaptam pofont, mégis rendes ember lett belőlem” szöveg. Akkor álljon itt még pár ilyen:

  • Régen barlangban laktak az emberek, mégsem haltunk ki!
  • Az oltások előtt is születtek gyerekek!
  • A pottyantós WC-t legalább nem kellett takarítani!
  • Minek a mobiltelefon, előtte is el tudtuk érni egymást!
  • A lovas szekér is ugyanoda visz!

Szerintem mindenki érti, és érzi, hogy mire próbálok kilyukadni. A világ halad előre, és persze, van nagyon sok rossz dolog, ami előjön, de próbáljuk már meg a rengeteg információból kiszűrni azt, ami hasznunkra válik. Értelmes felnőtt emberekként meg kell tudni különböztetni a jót, a rossztól!

A címben feltett kérdésre a válasz pedig egyértelmű nem. Nem, nem a gyerekem irányít, ha nem csapok a kezére, vagy pofozom fel. Attól még ugyanúgy lehet neki nemet mondani. Ha valami veszélyeset csinál, el lehet vinni onnan, meg lehet fogni a kezét, hogy ne nyúljon a késhez például. Aztán pedig el lehet neki magyarázni. Lehet, hogy milliószor kell, de inkább azért ne csinálja, mert megértette, kinőtte stb., minthogy azért, mert fél tőlem…

Nyilván emberek vagyunk. Nyilván fáradtak vagyunk. Van, hogy nem a legjobb megoldást választjuk. Én is szoktam kiabálni, sőt néha üvöltök is… Vagy megkérem őket, hogy most menjenek a közelemből, had nyugodjak meg. És hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem fordul meg a fejemben a könnyebb megoldás… De a világ nem fog változni, ha mi nem változunk. A gyerek pedig nem azért nem fogad szót, mert nem verem, hanem mert gyerek.

A legjobb pedig az lenne, ha nem kellene erről írni többet!

 

Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük