Élménybirtok élmények nélkül

Úgy alakult, hogy akadt pár napunk egy kis pihire, úgyhogy célba vettük Bikalt. Régóta nézegettem, de valahogy mindig máshol kötöttünk ki. Most viszont arra gondoltam két éjszakára így ősszel tökéletes lesz. Nyáron a nagy melegben nem szeretünk sétálgatni, télen nyilván cidri van, úgyhogy adta magát a dolog.
Az elindulás napjából már sejthettem volna, hogy nem minden úgy fog alakulni, ahogy elterveztem… Egész délelőtt rohangásztam, az ebédnél pedig sikerült elhagyni a bankkártyámat. Mikor elindultunk befele, még megvolt, a fizetésnél már nem. Még szerencse, hogy volt nálam készpénz, mert amúgy nem tartok, nehogy elhagyjam…
Nagy nehezen összepakoltunk, elindultunk. Természetesen a kocsi csurig tele, én meg baromi büszke voltam magamra, hogy most aztán tuti nem hagyok otthon semmit.
Még az a csoda is megesett, hogy a két gyerek ELALUDT! Csak a végén ébredtek fel, amikor a szuper google térkép elvitt minket a szántóföldre, a földútra. Amíg visszadöckölődtünk igyekeztem elvonni a figyelmüket a sírásról…
T ügyesen megtalálta a bejáratot. Valamennyire utánaolvastam, úgyhogy tudtam, hogy kell majd sétálgatni, de azért arra nem számítottam, hogy két gyerek+autónyi cuccal kell percekig sétafikálni a szobánkig. Ez azért is fincsi, mert V ilyenkor rettentő hatásosan elő tudja adni, hogy ő mennyire fáradt, egy millimétert sem tud már megtenni a saját lábán. 
img_20171019_104122vol2.jpg
Végülis leküzdöttük az akadályt, mehettünk vacsorázni. A kaja teljesen rendben volt, zuzapöriből telepakoltuk a pocakunkat F-el, úgy tűnik az anyjára ütött, húst enne hússal. Egyedül az volt kicsit kellemetlen, hogy T macinaciban jött vacsorázni, ugyanis a bőröndre dobott ruhaneműt ő úgy értelmezte, hogy abban jön, én meg úgy, hogy azt be kéne még csomagolni. Nemhiába figyelmeztetnek a szakemberek folyton, hogy mennyire fontos a házastársak közötti kommunikáció.
A szobát hidegnek ítéltem meg, kaptunk hősugárzót. Gyerekek megfürdetve, jöhet az alvás. Jöhetne, ha nem hagytam volna otthon a teljes kontaktlencse tartóm és a szemüvegem. Ezek nélkül sajnos nem sokat látok. Pótszemüveg van a táskámban, de a lencséket speckó folyadékba kell tenni, különben kiszáradnak. T hősiesen elindult az éjszakába gyógyszertárat felkutatni. Előtte odatelefonáltam, és bár nem megszokott problémát ecseteltem, nagy nehezen sikerült zöldágra vergődnünk… 
A két gyerek hallani sem akart alvásról amíg apa vissza nem ér, így igyekeztem lefoglalni őket…Ugyan leszakadt egy karnis, a kicsi is esett egy nagyot, de valahogy átvészeltük, és még az ökölnyi pókot is hősiesen kiszedtem a kádból. Nem ölünk pókot, meg különben sem akartam, hogy visszajöjjön a lefolyóból amíg zuhanyzom, mint valami béna horrorfilmben…
Másnap reggeli után nyakunkba vettük az élménybirtokot. Azért nem a hosszú hétvégére foglaltunk, mert nem szeretjük a tömeget. Hát tömeg nem volt, de ember sem. Kb hárman lézengtek még rajtunk kívül, és az ő arcukon is a csalódottságot, és elveszettséget láttam.
img_20171019_122446.jpg
Ugyanis semmi nem működött, nem volt látványfazekazás, vagy bármi kézzel művelhető. Tulajdonképpen nem volt senki az alkalmazottak közül. Így az állatsimogatás is kimerült annyiban, hogy megnéztük kik laknak ott. A bárányok elszaladtak, a kacsák amúgy sem szeretik, ha nyúlkálnak feléjük, a szamarak harapósnak voltak kiírva, a nyuszik be voltak zárva. 
Még szerencse, hogy az idő extra jó volt! 
img_20171019_111637vol2.jpg
Kaptunk matricás füzetet is, amibe gyűjtögetni kellett, és ajándék jár 10 után. Megkérdeztük a recepción, de a hölgyek kissé ingerülten közölték, hogy az van, ami van, többet ők sem tudnak mondani. Elnézést kértünk, hogy létezünk, kérdezünk és vendégként érkeztünk, majd elindultunk wellnesselni. 
Gyereket csak egy fürdőbe engednek be a 3 közül, így a többiről nyilatkozni nem tudok, de a sétatávolság ide sem volt kevés. Van egy pici kerek pancsoló, ami ha sokan vannak nem hiszem, hogy elég, de így nekünk csak egy kislánnyal és kisfiúval kellett néha osztoznunk, ez belefért. Utána szárítkoztunk jó hosszan, nehogy megfázzunk a visszafele úton. V nem volt hajlandó rendesen felöltözni, így egy bő fél órás visítás közepette visszacuccoltunk a szobánkba. Szerintem ez volt az ő bosszúja az állatsimogató, és a matricák miatt.
Másnap még indulás előtt elmentünk lovaskocsikázni egyet. Fél órát kibírtak a gengszterek, mi meg még élveztük is. Eközben világosítottak fel minket, hogy hétvégére megtelik a szálloda, és akkor jön el a programkánaán. Nyugtáztuk, megköszöntük, még megkukkantottuk a lovakat az istállóban, és hazajöttünk. 
Végülis jól éreztük magunkat, de ez inkább magunknak köszönhető, nem azért mert el voltunk kényeztetve mindenféle látnivalóval… 
Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük