Hotel Castello Siklós két gyerekkel

Már többször jártunk Siklóson, így tudtuk, hogy megéri lekocsikázni két és fél órát, ami azért most sem volt zökkenőmentes. A kicsi indulás környékén elaludt, V-t noszogatni kellett, és amikor éppen láttam,hogy lecsukta a szemét és kezd álomba szenderülni, F felsírt… Ennyit arról, hogy az autót nem szerető gyerekkel alvásidőben kell elindulni… Innentől kezdve vért izzadva próbáltam a hátsó ülésen a két gyereket szórakoztatni. Végülis csak háromszor álltunk meg. A végén F már nagyon unta a banánt, aminek hangot is adott, úgyhogy ilyenkor nem tudok már mást csinálni, csak fogom a kezét, és mondogatom, hogy mindjárt ott vagyunk. Ezt mondjuk inkább magamnak.

A lényeg, hogy végül megérkeztünk vacsorakezdés előtt nem sokkal, úgyhogy a felcuccolás után mehettünk is. Két gyerekkel már nem igazán adnak sima kétágyas szobát, amit igazából annyira nem is bánok, mert azért az szűkös lenne. A hotelnek van két, kifejezetten gyerekek számára készült lakosztálya. Az egyik királylányos ( ezt ugye mi a két fiúval kihagytuk), a másik pedig egy Ferraris szoba. Sajnos az már foglalt volt ( megjegyzem a foglalást valamikor tavasszal intéztem, úgyhogy úgy tűnik még gyorsabbnak kell lenni), így kaptunk egy “sima” lakosztályt. Két helyiségből állt, mindkettő elég nagy ahhoz, hogy V motorozhasson a szobában. 
Volt a fürdőben szép nagy kád, ahova már a kicsit is be tudtam ültetni, nem kellett babakáddal szenvedni. Bár készítettek be kiságyat, mi nem szoktuk használni, ilyenkor T alszik a naggyal, én meg a kicsivel. Ők kapták a franciaágyat, nekünk maradt a bőrkanapé, ami annyiból volt kényelmetlen, hogy minden egyes mozdulatra nagyokat nyögött, úgyhogy még a megszokottnál is kevesebbet mozogtam, nehogy felébresszem a szokásos 4-5-6szori kelés mellé mégegyszer. Dehát gyerekkel  igazából nem is pihenni megy az ember, ugye? 🙂
img_20170808_091855-1.jpg
A vacsora teljesen korrekt, minden este talált magának mindenki valami finomat. Még gyerek menü is van, bár V-t ezek nem szokták izgatni, rizst mindenhol találunk… Ja és becsekkoláskor kaptunk két koktél kupont, amit a második vacsoránál be is váltottunk. Én ugye alkoholmentest kértem, T viszont a teás koktéltól egész jól lett 😀
Az altatások egész gyorsan mentek, tekintve, hogy estére mindenki elég fáradt volt, kilencre legkésőbb mindenki horpasztott. 
Mivel nem vagyunk egy egész nap strandolós család, úgyhogy a vizes rész általában estére maradt. Egyébként ez az egyik, ami miatt nagyon megéri a szálloda. Bár most először voltunk főszezonban, és a termálfürdő nem csak szállodavendégeknek van, még így sem volt elviselhetetlenül zsúfolt. Bent rengeteg medence van, és kint is van több, így el tud oszlani a tömeg. Ráadásul a gyerekmedence nem egy kis pocsolya, hanem tényleg medence, egy bokáig érő vízzel, és egy mélyebbel a “nagyobbaknak”. Egyébként tök nem néznek ki a többi medencéből sem, ha bemerészkedsz a kölkökkel, ami főleg F miatt muszáj volt, ugyanis a pancsolóban leültettem, de nagyon nem bírt magával, és négykézláb gázolt, ugrált, csápolt, aminek következtében nem kevés víz folyt a szájába… 
Vannak még szaunák is, meg sószoba, meg külön fenti játszószoba, ahova mi most nem jutottunk el, de azok is jó helyek. V kedvence egyébként a minijátszóház volt, ahol vannak labdák, meg csúszda, meg mindenféle szipi-szupi szivacsos csoda. Szóval a wellness elég fullos 😉
img_20170808_093443.jpg
A reggelikre sincs panaszom, mindig volt friss bundáskenyér ( mondjuk lehetett volna tocsogósabb), virsli, kolbász, péksütik, felvágottak, minden, ami ilyen helyeken szokott. 
Ami viszont nincs mindenhol, az a kedves pincérek. Az egy dolog, hogy felismertek minket, pedig másfél éve voltunk utoljára (mondjuk remélem nem valami ciki sztori miatt), de azért F morzsolásos ledobomakiflitmeglátjukmilesz étkezéseit és V felhívommagamraafigyelmet törekvéseit is nyugodtan kísérték figyelemmel, és néha még mintha egy elnéző mosolyt is láttam volna… 
A takarítónéniknek is elismerés jár, ritkán kérdezik meg tőlünk, hogy hogy érezzük magunkat. Külön köszönet, hogy V-t visszatoloncolták a szobába, mikor egyedül elindult valahova… Köszi annak a kedves vendégnek is, aki az éttermi lifttől hozta vissza!
Az egyik napon még a helyi óvónénik is eljöttek, és hoztak mindenféle eszközöket ( festéket, gyurmát ilyesmit) és lehetett velük alkotni. V először hallani sem akart róla, aztán meg tök jól elvolt.
img_20170808_092750.jpg
Egyedül két dolog zavart. Az egyik a rettentő meleg, amit a légkondi kompenzált volna, de a második napon volt valami gebasz, és inkább csak meleget fújt. Szerencsére nálunk volt egy plussz, amit külön lehetett kapcsolni, és bár az elején nem működött, de szóltunk, és hamar megjavították. Erre egyébként mindenkit buzdítok, hogy szóljon, ha valami nem stimmel, ne utólag morogjon!    
A másik, amivel viszont egyelőre nem lehet mit kezdeni az a szörnyű Wifi… A szobákban egyszerűen annyira gyenge, hogy lefolyt az adatmennyiségem 80%a, ugyanis ha nem akartam hajat tépni a lassúság miatt, be kellett kapcsolnom az adatforgalmat.
Összességében tehát azt mondanám, hogy ár-érték arányban az egyik legjobb választás ma kishazánkban, úgyhogy aki gondolkodik hova menjen, szerintem tegyen egy próbát 😉
Tetszett? Lájkold!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük